A szabadegyetem felsőszintű ismeretterjesztési forma, mely korszerű ismereteket nyújt a társadalomtudományok, természettudományok, művészetek és irodalom köréből.
Date:január 29, 2017

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK TÖRTÉNETÉNEK NAGY KORSZAKAI

ELŐADÓ: Frank Tibor akadémikus

IDŐPONT: Csütörtöki napok, 17:30 óra
6 előadás

RÉSZVÉTELI DÍJ: 4 800 Ft
Az Amerikai Egyesült Államok ma világhatalom: a mi sorsunkra is meghatározó befolyással bíró tényező a világpolitikában és a világgazdaságban. Amerika modern történelme azzal kezdődött, hogy Anglia a XVII. század elejétől fogva tizenhárom gyarmatot hozott létre telepesekből, akik azután függetlenségi háborút folytattak az angolok/britek ellen, és 1776-ban megalapították saját köztársaságukat. Az USA a XIX. század végéig távolmaradt az európai földrész bonyodalmaitól, ám a XX. században már aktívan részt vett mindkét világháborúban. A múlt század második felében az Egyesült Államok a világ szuperhatalmává, a hidegháborús államközi rendszer egyik főszereplőjévé vált. Az előadás-­sorozat e folyamat néhány fontos állomását és fejezetét mutatja be, ma is élő történeti problémákra irányítva a figyelmet.

IDŐPONTOK:

október 5. Bevándorlók nemzete? Az amerikai térfoglalás történetének fő problémái.
A modern amerikai történelem bevándorlások és betelepítések története. A XVII. század elején az angliai puritánok, őket követőn Északnyugat-Európa protestáns üldözött vagy jobb sorsra vágyó lakosai keltek át az Atlanti-óceánon, és népesítették be az észak-amerikai földrész keleti szegélyét. A bevándorlók az őslakos indiánokat jószerivel kiirtották, saját sorsukon pedig afrikai rabszolgák betelepítésével igyekeztek könnyíteni. Az új amerikai köztársaság fokozatosan elfoglalta az észak-amerikai kontinens nagy részét. A XIX–XXI. században egyre több nem-protestáns (katolikus, ortodox, buddhista, zsidó, muszlim és más vallású) jövevény érkezett az országba, amely mára a multikulturalizmus fellegvára és jelképe lett. Az előadás a bevándorlások és betelepítések folyamatát kíséri nyomon, számot vetve a magyarországi kivándorlási hullámok problémáival is.
Előadó: Frank Tibor akadémikus, ELTE

október 19. Világcsendőr vagy jótékony hegemón? Az Egyesült Államok szerepe a nemzetközi életben.

Az Egyesült Államok világban játszott szerepéről folytatott vita középpontjában az a kérdés áll, hogy a Washington által reálpolitikai és ideológiai megfontolásokból folytatott külpolitika ‒ hagyományos birodalmi szemlélettel ‒ egyoldalúan Amerika érdekeit szolgálja-e, vagy az USA olyan világot próbál kiépíteni, amelyben az előnyök aránylag széles körben oszlanak el, s ezzel érdekeltté teszi szövetségeseit, sőt egyes potenciális ellenfeleit is az általa uralt világrendben. További kulcsfontosságú kérdés, hogy a hatalom szóródásával az Egyesült Államok mennyire tudja fenntartani korábbi globális hatalmát, illetve azt a szövetségi rendszert, amely ‒ szinte feltétel nélkül ‒ támogatta az amerikai törekvéseket.
Előadó: Magyarics Tamás egyetemi docens, ELTE

november 2. Furkósbot és dollárdiplomácia: az Egyesült Államok Latin-Amerika-politiká
ja
Az Egyesült Államok Latin-Amerika-politikáját mindig is a stratégiai és nemzetbiztonsági érdekek határozták meg. Ezt erősítették a térségben érvényesülő gazdasági érdekei és maga a pánamerikanizmus is. Az USA „lágy alsótestének” védelme azonban Latin-Amerikán belül különösen a Mexikóra, Közép-Amerikára, a Karib-szigetekre és a Dél-Amerika Karib-tengerrel határos országait magába foglaló ún. Karib-medencére koncentrálódott. Háborús konfliktusokra kizárólag ebben a térségben került sor; az „északi kolosszus” csak itt hajtott végre nyílt katonai intervenciókat a nyugati féltekén. Dél-amerikai fellépésére a gazdasági, pénzügyi és diplomáciai
nyomásgyakorlás, valamint a burkolt katonai, azaz közvetett intervenciók voltak a jellemzők. Latin-Amerika szimbolikus jelentősége szintén kiemelkedő, hiszen az USA erejének és érdekérvényesítő képességének mindenkori fokmérője a szomszédjaival ápolt viszony. A Karib-medencében létrehozott hegemón pozíció azonban sokkal többet jelentett az USA „déli szárnyának” biztosításánál. A térség amolyan ugródeszka volt az Egyesült Államok világhatalmi szerepének eléréséhez, és valójában a féltekén túli amerikai ambíciók számára szolgált gyakorlóterepül.
Előadó: Szabó Éva Eszter egyetemi docens, ELTE

november 16. „Ellenséges idegenek” és internálótáborok Amerikában: többség kontra kisebbség az Egyesült Államokban a II. világháború alatt
A Pearl Harbor elleni támadást követőn 1941. december 7. a „becstelenség napja” lett, Franklin D. Roosevelt elnök kormánya pedig „nem-idegeneknek” és „ellenséges-idegeneknek” minősítette az Egyesült Államokban élő japán-, német- és olasz-amerikai állampolgárokat és a bevándorlókat. Az amerikai nemzet, engedve a háborús hisztériának és az idegengyűlöletnek, e közösségek tagjait az ellenség cselekedeteivel azonosította. Roosevelt elnök a politikai nyomás hatására 1942. február 19-én aláírta a 9066-os elnöki rendeletet, amely felhatalmazta a hadügyminisztert és a kijelölt katonai parancsnokot katonai övezetek kijelölésére és bármely személy kitelepítésére. Az elnöki rendelet lehetővé tette – egyéni alapon – a német és olasz „ellenséges idegenek”, valamint – a kollektív bűnösség elvét alkalmazva – a japán-amerikai közösség internálását is. A nemzet védelmére hivatkozva a kormány korlátozta a bevándorlók és az amerikai állampolgárok szabadságjogait.
Előadó: Cseh Dániel PhD-hallgató, ELTE

november 30. Isten kiválasztott népe? Az amerikai kivételesség történeti mítosza.
Az Észak-Amerikában letelepedett angol telepesek magukat Isten kiválasztottjaink tekintették. Idővel a gondolat széles körben elterjedt, és az Egyesült Államok megszületésével, illetve új államformája és a polgári szabadságjogok létrehozásával sok amerikai érezte úgy, hogy isteni gondviselés övezi történelmi útjukat. A XIX. század folyamán megindult páratlan amerikai sikertörténet végképp bebetonozta ezt a mítoszt az amerikai pszichébe. Az előadás erről a folyamatról és annak érdekesebb állomásairól szól a kezdetektől egészen napjainkig.
Előadó: Peterecz Zoltán egyetemi adjunktus, Eszterházy Károly Egyetem

január 25. A Szent Korona amerikai kalandja. Amerikai politikai viták a korona visszaadása körül az 1970-es években.
A Szent Korona a második világháború végén került amerikai kézbe, kalandos körülmények között. Az Amerikai Hadsereg „műkincsvadász” alakulata vigyázott rá, és különböző németországi műtárgylerakatokban őrizték. 1953-ban szállították titokban az Egyesült Államokba, és a Kentucky állambeli Fort Knox erődben helyezték biztonságba. A mindenkori magyar szocialista kormányok kisebb-nagyobb intenzitással folyamatosan követelték a koronázási ékszerek visszaszolgáltatását, de amerikai részről ez csak a hetvenes évek legelején, a kétoldalú kapcsolatok normalizálása idején merült fel komolyabban. Ekkor a politikailag aktív magyar emigráció heves tiltakozása még megakadályozta a hazatérést, de a Carter kormány végül 1978 elején hazaküldte a magyar Szent Koronát és a koronázási ékszereket. Feltételként azt szabták meg, hogy azokat mindenki számára látogatható helyen állítsák ki, s hogy Kádár János ne legyen jelen a ceremónián. A koronázási ékszerek hazatérése a kétoldalú, hidegháborús amerikai–magyar kapcsolatok egyik igazi sikertörténete, a két kultúra egyik legszorosabb, szimbolikus találkozási pontja. A hazatérés 40. évfordulóját 2018 januárjában ünnepeljük.
Előadó: Glant Tibor egyetemi docens, Debreceni Egyetem