A szabadegyetem felsőszintű ismeretterjesztési forma, mely korszerű ismereteket nyújt a társadalomtudományok, természettudományok, művészetek és irodalom köréből.
Date:február 05, 2018

FORDULATOK JÓZSEF ATTILA GONDOLKODÁSTÖRTÉNETÉBEN A költő prózája

TÉMAFELELŐS: Tverdota György irodalomtörténész (ELTE BTK)

IDŐPONT: Keddi napok, 17:30
6 előadás

RÉSZVÉTELI DÍJ: 4 800 Ft

A TIT József Attila Szabadegyetem 2005-ben, a költő születésének századik évfordulója alkalmából emlékezetes előadás-sorozatot tartott, amelynek legtöbb szövege később nyomtatásban is megjelent. A centenáriumot követően egy kutatócsoport – az OTKA támogatásával, N. Horváth Béla koordinálásával – arra vállalkozott, hogy József Attila 1930 és 1937 közötti cikkeit és tanulmányait szövegkritikai kiadásban adja közre. Újra kézbe vették a fennmaradt kéziratokat és az eredeti publikációkat, földerítették keletkezésük körülményeit, valamint összegyűjtötték a költő prózájának korabeli és későbbi visszhangját. A L’Harmattan Kiadó gondozásában megjelenő, gazdagon jegyzetelt kritikai kiadás (szerkesztette: Tverdota György és Veres András) számos új szövegváltozatot, fontos töredéket, értelmezési szempontot is elénk tár a költő irodalmi, esztétikai, társadalomelméleti, világnézeti tájékozódásával kapcsolatban. Az előadás-sorozat a kritikai kiadás újdonságait és néhány fontos tanulságát mutatja be.

IDŐPONTOK:

február 27. A gondolkodó és a költő. József Attila gondolkodástörténete 1930–1937
József Attila prózai művei kritikai kiadásának megjelenés előtt álló második része a költő 1930 és 1937 közötti pályaszakaszában írott értekezéseit dolgozza föl. A költő számos fontos társadalmi-politikai kérdésről leírta véleményét, a közvéleményt elsősorban mégis azok a nézetei foglalkoztatják, amelyek hivatásának elméleti kérdéseit érintik. A kiadásban tárgyalt korszak egyik legfontosabb művészetbölcseleti tárgyú dokumentuma az 1930 őszén született Irodalom és szocializmus. Ezúttal azonban nem ezt a munkát tárgyaljuk, mert a szöveg paradox módon nem a harmincas évek költői gyakorlatát alapozza meg; megértéséhez inkább József Attilának a húszas évek végi gondolkodását kellene feleleveníteni. Az előadás azt a gondolati fejlődést rekonstruálja, amelyet a költő a marxi és a freudi gondolatrendszerek kritikai feldolgozása révén az Irodalom és szocializmustól elrugaszkodva járt be haláláig. A hallgató először kaphat átfogó képet az új kritikai kiadásban feldolgozott szövegek alapján a művészetelméleti gondolkodó József Attila gondolati fejlődéséről.
Előadó: Tverdota György irodalomtörténész (ELTE BTK)

március 13. József Attila mint irodalomkritikus
A költő irodalomkritikái közül kettőnek különösen gazdag az irodalma: a Babits- és a Kosztolányi-bírálatnak. Az utóbbit méltán tartják József Attila legsikerültebb kritikájának, mivel – noha polemizál Kosztolányi világlátásával – a megértés és elismerés szándéka vezeti. A két költő baráti viszonyt ápolt egymással, és nemcsak a költői nyelvvel kapcsolatos elveikben egyeztek, hanem kései korszakuk költői gyakorlata között is meglepően sok a hasonlóság, az átvétel (az idősebb költő is tanult a fiatalabbtól). Fölmerült az értekező művek és a versek közötti átjárás lehetősége is (a Kosztolányi-bírálat nyitánya és az Eszmélet második szakasza között). Hasonlóképp vita folyik a Kassák-bírálat színvonalának és a költő Móricz Zsigmonddal való kapcsolatának meg­ítélésében. Nem egyszerű kérdés József Attila viszonya a népi írókhoz. Sajnálatos, hogy ahhoz képest, mekkora reflektorfényt kapott az Új Szellemi Front elleni kiállása, igen szegényesnek mondható a Márciusi Frontot támogató megnyilatkozásainak recepciója. Ugyanakkor Németh Lászlót (akinek a Nincsen apám se anyám kötetről a Nyugatban megjelent lekezelő hangú kritikáját nem tudta megbocsátani) két, töredékben maradt szövegében maró gúnnyal támadja, vérfagyasztó iróniával jellemzi Németh karakterét mint egocentrikus, exhibicionista, férfiatlan lélekét, aki természetesnek véli vezető szerepét nemzedékében, jóllehet nincs meg hozzá sem a bátorsága, sem a tehetsége. Babits Mihályt viszont József Attila nemcsak verssel próbálta kiengesztelni, hanem Az európai irodalom történetéről szóló recenzióját is (1935) békítő szándékkal kezdte el írni. Figyelemre méltó, hogy − bár a korábbi, 1930-as vélekedéséhez hasonlóan − ekkor is tagadja Babits „poeta doctus” voltát, de ezt most erénynek látja: éppen azért nyilvánítja igazi lírikusnak, mert „lényével eszmél, nem próbálja eszméletét eszére korlátozni”.
Előadó: Veres András irodalomtörténész (MTA BTK)

március 27. Gyermek és költő. Kosztolányi Dezső és József Attila nyelvesztétikája
A húszas évek végének fejleményei között a gondolkodó József Attila pályáján az egyik legfontosabb az a koncepció, amelyet névvarázs-elmélet vagy átfogóbb elnevezéssel nyelvesztétika néven emleget a kutatás. Olyan koncepcióról van szó, amelyet nem kis mértékben Kosztolányi Dezső nyelvfelfogásával vitatkozva és egyeztetve alakított ki a fiatal költő. Ennek a teóriának az utolsó megfogalmazása az 1930 őszén született Irodalom és szocializmusból ismert. A kutatás egyik legizgalmasabb kérdése, hogy hogyan fejlődött tovább a harmincas években a két költő, Kosztolányi és József Attila nyelvfelfogása az utókorra maradt töredékes és szórványos szövegek tanúsága szerint. Az előadás ezt a kérdést járja körül: Hogyan alakult József Attila és Kosztolányi gondolkodása a nyelv és a költészet viszonyáról, milyen következményekkel jártak ezek a nézetek a két alkotó költői gyakorlatára nézve?
Előadó: Tverdota György irodalomtörténész (ELTE BTK)

április 10. Új értelmezések József Attila baloldaliságáról
A költő politikai, ideológiai tájékozódásával kapcsolatban a kritikai kiadás számos újdonsággal szolgál. Több, korábban elhíresült, vitatott írás újraolvasásra került. Vannak ez idáig nem vagy alig ismert szövegek, töredékek is, amelyek szintén minősítésre szorulnak. Egyáltalán: újra és újra fel kell tenni és megkísérelni megválaszolni azt a kérdést, hogy milyen kapcsolatban volt József Attila a munkásmozgalommal, a különböző baloldali pártokkal, a marxizmussal, a liberalizmussal, a népi-nemzeti ideológiával, a freudizmussal és az ún. freudomarxizmussal. Mit jelent a XXI. század elején a költő ama 1937 es vallomása, hogy „társadalmi kérdésekben a tudományos szocializmus logikáját veszem irányadóul”. Ezzel a kérdéskörrel természetesen az egész sorozat szembenéz. Ennek az előadásnak a fő hivatkozásai: Az egységfront körül (1933), az [E sorok írója költő] (1934), A szocializmus bölcselete (1934 ősze) és A mai költő föladatai (1937).
Külön érdekes téma e szövegek viharosan változó korabeli fogadtatása és későbbi recepciója, amely nagyon ki volt szolgáltatva az éles politikai vitáknak, az elfogultságoknak, a kánon- és szoborépítési, illetve kánon- és szobordöntési törekvéseknek. Olykor bizony napjainkban is.
Előadó: Agárdi Péter irodalomtörténész (PTE)

április 24. A filológia öröme, avagy mit keres Hercules az irodalomtudományban. Műhelytitkok és érdekességek a József Attila-filológiából
A Szabolcsi Miklós által sajtó alá rendezett első kritikai kiadás megjelenése óta számos új József Attila-kézirat került elő, eddig nem ismert szövegekkel és szövegváltozatokkal gyarapítva az életművet. Az új kritikai kiadás e szövegek bemutatása mellett a már ismert írások szövegközlését is pontosítja, továbbá az új kutatási eredmények alapján készíti el a tárgyi, szövegmagyarázó és keletkezéstörténeti jegyzeteket, kibővítve a jegyzetapparátust részletes kézirat- és forrásleírással, a korábbi közlések jegyzékével és összehasonlító szövegkritikájával, továbbá recepciótörténeti szöveggyűjteménnyel és bibliográfiával. A korábbi József Attila-szövegközlések helyesbítésére kisebb-nagyobb mértékben valamennyi írás tekintetében szükség van. Jellemzőek a téves olvasatból vagy átírási figyelmetlenségből eredő hibák. Gyakori a stilisztikai jellegű sajtó alá rendezői beavatkozás, helyenként megfigyelhető tartalmi igényű változtatás is. Egyes helyeken egyértelműen kimutatható az is, hogy a sajtó alá rendező ideológiai okból, szándékosan változtatott az eredeti szövegen. Példa rá ez a mondat, mely A szocializmus bölcseletének 1958-as szövegében szerepel: „a tények azt mutatják, hogy a bolsevizmus azokban az országokban is, ahol szabadon nyilatkozhatik meg, törpe kisebbségben marad a széles jobboldallal szemben.” A sajtó alá rendező egyetlen szót változtatott meg a mondatban, „széles”-t írt, az eredeti – azaz a Szocializmus című lapban 1934-ben megjelent – „szélső” helyett. Az ötvenes évek végén ugyanis elfogadhatatlan volt az az álláspont, hogy a bolsevizmus hívei még a szélsőjobboldal híveivel szemben is kisebbségben voltak. Érdekes probléma a kéz­iratok datálásának és összetartozásának kérdése. Ilyenkor a filológus nyomozni kezd, mint Hercule Poirot, csak nehezebb dolga van, hiszen olyan eseményeket kell felderítenie, amelyek csaknem száz éve történtek. Segít ebben, ha a szöveg korabeli eseményekre, könyvekre, cikkekre utal, vagy felfedezhető benne már datált írásokhoz hasonló megfogalmazás. Más esetekben a kéziratok papírtípusának és íróeszközének összehasonlítása vezet eredményre. Előadásomban gyakorlati példákkal mutatom be, hogyan dolgozott a kritikai kiadás munkacsoport.
Előadó: Sárközi Éva könyvtáros, filológus (ELTE BTK)

május 8. Marxizmus és pszichoanalízis összekapcsolása József Attila kései korszakában
A költő marxista orientációjú szövegeiben már igen korán szerepet kapott a pszichoanalízissel való párhuzam, illetve kiegészítés gondolata. Ez ugyan freudomarxista találmány, amit József Attila átvett, de igyekezett hozzáigazítani saját marxizmusértelmezéséhez. Az illegális kommunista mozgalomban sem a pszichoanalízissel, sem az ő különutasnak gondolt szempontjaival nem tudtak mit kezdeni. A nácizmus megerősödését és az európai diktatúrák sikeres trendjét látva, József Attila már arra keresi a választ, amit legpregnánsabban a Hegel − Marx − Freud című kései művében fogalmaz meg: miért nem következett be a Marx által jósolt forradalom, „miért nincs még szocializmus”? Van viszont helyette hitlerista állam, ami még nyomatékosabbá teszi a helyzet abszurditását. Ha pedig a diktátorokat és tömegtébolyokat produkáló kor rácáfolni látszik a marxi jövendölésre, baj lehet az elmélettel, tehát meg kell találni a hiányzó láncszemeket, amelyek elvezetnek a helyes magyarázathoz. A költő pszichoanalitikus orientációjú írásainak két legjelentősebb szövege az Egyéniség és valóság és a Hegel – Marx – Freud. A jelentős szemléleti elmozdulás ellenére felismerhetők a korai és a kései szöveget összekötő szálak. De míg az Egyéniség és valóságban József Attila úgy feleltette meg egymásnak a forradalmár és a neurotikus tevékenységet, hogy hangsúlyozta az első tudatosságát, a Hegel – Marx – Freud körébe tartozó [Forradalom idején] kezdetű töredékben már a tudattalan és a véletlen kap kulcsszerepet.
Előadó: Veres András irodalomtörténész (MTA BTK)