A szabadegyetem felsőszintű ismeretterjesztési forma, mely korszerű ismereteket nyújt a társadalomtudományok, természettudományok, művészetek és irodalom köréből.
Date:augusztus 29, 2017

SIVATAGI ATYÁK, PRÓFÉTÁK, PÜSPÖKÖK Aszkézis és hatalom a késő antikvitásban

ELŐADÓ: Sághy Marianne egyetemi docens, CEU, ELTE

IDŐPONT: Keddi napok, 18:00
10 előadás

RÉSZVÉTELI DÍJ: 8 000 Ft

A szentkultusz a késő antik kereszténység nagy horderejű újítása. A IV. században kétfajta szenttisztelet élt egymás mellett: a halott mártírok és az élő „szentemberek,” a karizmatikus remeték, szerzetesek, püspökök tisztelete.
A mártírok sírjai Ég és Föld találkozásának privilegizált, szent helyei, ezért föléjük oltárokat és fényes bazilikákat emeltek, a mártírok ereklyéit pedig aranyból készített, drágakövekkel díszített ereklyetartókban őrizték. A szent ereklyéjében élt tovább és tevékenykedett a földi életben, és csakúgy, mint az élő „szentember”, a gyógyítástól a bíráskodásig és az esőcsinálásig elsőrendű funkciót töltött be a közösségben. A társadalmi kapcsolatok hálójából kiszakadó remete lesz a par excellence közösségi ember, mert megvesztegethetetlen, nem saját zsebre, hanem másokért dolgozik, önzetlenül és ingyen. A „szentember” életéről és csodáiról a szentéletrajz (vita) számol be. A IV. század végére az egyház magába olvasztotta az aszkéta eszményt, és a latin Nyugaton figyelemreméltó módon a püspök vált a szent elsődleges képviselőjévé.
Az előadás-sorozat az első szentéletrajzok alapján mutatja be szentség és hatalom, aszkézis és közösségépítés kapcsolatát. A szentéletrajzok nemcsak a katolikus és ortodox teológiára, hanem a világirodalomra is óriási hatással voltak. A keresztény életrajz és a hagiográfia elméleti meghatározása után megvizsgáljuk, hogy hogyan és miért alakul ki a szent újfajta felfogása és modellje a IV. században, és a különböző életrajzok hogyan ábrázolják főhőseiket. Milyen funkciót töltött be az életrajz a keresztény közösségekben? Mi a hagiográfia és a Szentírás kapcsolata? Hogyan értelmezte a szentkultuszt és a védőszent szerepét a „felvilágosult” protestáns valláskritika, illetve a mai történettudomány és antropológia? A legkorábbi hagiográfiai szövegeken keresztül vizsgáljuk meg a késő antik kereszténység kihívásait, és értjük meg korunk vitás kérdéseit, amilyen például a papi nőtlenség vagy a szerzetesi hivatás.

IDŐPONTOK:

október 10. Szent és szentéletrajz: elméletek és fogalmak I.
október 31. Szent és szentéletrajz: elméletek és fogalmak II.
november 14. Remete Szent Antal
november 28. Remete Szent Pál
január 9. Malchus és Hilarion
január 23. Tours-i Szent Márton
február 6. Caesareai Baszileiosz (Nagy Szent Vazul)
február 20. Szent Makrina
március 6. Milánói Szent Ambrus
március 20. Hippói Szent Ágoston