A szabadegyetem felsőszintű ismeretterjesztési forma, mely korszerű ismereteket nyújt a társadalomtudományok, természettudományok, művészetek és irodalom köréből.
Date:október 09, 2013

Solymosi Tari Emőke

Solymosi Tari Emőke a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem adjunktusa.

Előadásai:

Solymosi Tari Emőke zenetörténész tanulmányait Budapesten végezte. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (ma: Egyetem) Tanárképző Intézetében zongoratanári oklevelet (1983), az Egyetemi Tagozaton zeneirodalomismeret-tanári (1989), majd muzikológusi diplomát szerzett (2002). Felsőfokú kulturális menedzseri szakképesítéssel is rendelkezik (ELTE, 1997). 1988-tól zenei szakújságírói tevékenységet folytatott. 1995 óta a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskolában, 2001-től (ez előzővel párhuzamosan) a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanít zenetörténetet.

A fotót Balogh Róbert készítette.


Lajtha László munkásságának kutatásával 1988 óta foglalkozik. Eredményeiről országos és nemzetközi zenetudományi konferenciákon számolt be. Lajtha Lászlóról két önálló kötete jelent meg a Hagyományok Házánál („…magam titkos szobája”, 2007 és Két világ közt, 2010), valamint szerkesztője volt Erdélyi Zsuzsanna ugyancsak a Hagyományok Házánál, 2010-ben megjelent A kockás füzet című kötetének. Tudományos publikációi mellett ismeretterjesztő cikkeket írt, rádió- és televízióműsorokat készített, összeállította Lajtha műveinek internetes adatbázisát, valamint a szerző műveinek katalógusát. Részt vett annak a kutatócsoportnak a munkájában, amely elsőként tárta fel a Nemzeti Zenede történetét. Erre vonatkozó kutatási eredményei A Nemzeti Zenede című kötetben jelentek meg 2005-ben.

Számos hazai és nemzetközi konferencián tartott zene- és művészetpedagógiai témájú előadást magyarul és angolul (Norvégia, Anglia, Malajzia, továbbá az UNESCO művészeti nevelési konferenciái: Litvánia és Portugália). Rendszeresen tart továbbképzéseket és zenetörténeti előadásokat tanároknak. Több száz cikke jelent meg napilapokban, szaklapokban, számos rádió- és televízióműsorban szerepelt. Hangversenyeket és komplex művészeti sorozatokat szerkeszt és vezet. Ezek közül a legjelentősebb a Zuglói Filharmónia által rendezett Pastorale című családi hangversenysorozat, amely 1997-ben indult, és 2014-ben éri el a kétszázadik előadását.

A TIT József Attila Szabadegyetem szervezésében már diákként is tartott előadásokat. 2011 ősze óta Földes Imre zenetörténésszel közösen tartanak zenetörténeti előadássorozatot.


Díjak, kitüntetések:
Lajtha László-díj, 2002
Zugló Közművelődéséért Díj, 2005
Szabolcsi Bence-díj, 2012
Magyar Érdemrend Lovagkereszt (polgári tagozat), 2013


Ajánlott irodalom a zenetörténeti előadássorozat III. évfolyamához:

Christoph Wolff: A Bach-család (Grove monográfiák, Zeneműkiadó 1989)

Charles Rosen: A klasszikus stílus – Haydn, Mozart, Beethoven (Zeneműkiadó 1977)

Bartha Dénes – Révész Dorrit: Joseph Haydn élete dokumentumokban (Európa Könyvkiadó 2008)

Karl Geiringer: Joseph Haydn (Gondolat 1969)

Wolfgang Hildesheimer: Mozart (Gondolat 1985)

Stanley Sadie: Mozart (Grove monográfiák, Zeneműkiadó 1987)

Spike Hughes: Mozart operakalauz (Zeneműkiadó 1976)

Joseph Kerman – Alan Tyson: Beethoven (Grove monográfiák, Zeneműkiadó 1986)

Schubert Kalauz (Zeneműkiadó 1981)

Harry Goldschmidt: Franz Schubert (Gondolat 1962)