A szabadegyetem felsőszintű ismeretterjesztési forma, mely korszerű ismereteket nyújt a társadalomtudományok, természettudományok, művészetek és irodalom köréből.
Date:február 05, 2018

A TUDOMÁNYOK HATÁRAIN IV.

TÉMAVEZETŐ: Kálóczy Béla

IDŐPONT: Keddi napok, 17:30
5 előadás

RÉSZVÉTELI DÍJ: 4 000 Ft

Sorozatunk keretében egy-egy előadással elmélyülünk a már megismert, izgalmas témákban (gravitáció, agykutatás, tudománytörténet), emellett elkezdjük világhírű tudósaink bemutatását. Ez alkalmat nyújt arra, hogy magyar felfedezők, kutatók életútjának, munkásságának megismerésén keresztül bepillantsunk azokba a korszakokba, amelyekben világraszóló felfedezéseik születtek. Sok érdekes történettel, anekdotával, olykor regényes, kalandos eseményekkel bővíthetjük tudománytörténeti ismereteinket.

IDŐPONTOK:

március 6. A gravitációs hullámok felfedezése
Az Einstein által 100 éve kidolgozott relativitáselméletből idővel számtalan világraszóló felfedezés származott. Egyenletéből következik, hogy létezhetnek gravitációs hullámok, de gyenge hatásuk miatt maga Einstein sem gondolta, hogy azokat valaha is megtalálhatjuk, azaz bizonyítani, mérni tudjuk. Más felfedezések azonban megmutatták az utat a megoldás felé; egyik ilyen a fekete lyukak létezése. Mi a fekete lyuk? Mi köze van a fény elhajlásának a gravitációs hullámokhoz? Igaz-e, hogy a gravitációs hullámok megrövidítik a tárgyakat, s hogyan lehetséges ez? Miből állnak a gravitációs hullámok, és van-e mérhető tömegük? Mi kelti és mi szünteti meg e hullámokat? Vajon köze lehet-e a Newton által felfedezett gravitációnak a gravitációs hullámokhoz? Játszottak-e szerepet magyar tudósok ebben a felfedezésben?
Előadó: Raffai Péter asztrofizikus, adjunktus, ELTE Fizikai Intézet

március 20. Világhírű magyarok portréja – 1.
Nopcsa Ferenc kalandos élete
A 19. század végén született, Erdélyből származó geográfus és geológus, Nopcsa volt az első, aki a hazájában talált dinoszaurusz-ősleleteket azonosította és rendszerbe állította. Felfedezéséről az Osztrák Tudományos Akadémia ülésén számolt be. Jelentős paleontológiai munkássága révén hamar a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. Gyakran hívták tudóstársaságokba és arisztokrata körökbe. Az erdélyi dinoszauruszok feldolgozása mellett Nopcsa számos egyéb őslénytani dolgozatot és monográfiát is publikált. Az apró részleteket megfigyelő kutató és nagy tudományos szintézisekre képes, széles látókörű, hét nyelven beszélő, kalandvágyó világpolgár volt. Katona és kém, repülőgép-eltérítő és hazardőr politikus – mindez személyiségének sokarcúságát mutatta. Nopcsa álnéven járta a Balkánt, amely kalandos ténykedéseinek fő színtere volt. Jókai róla mintázta a Szegény gazdagok című regényének rablóvezérét. És ezzel még nincs vége a meglepetések sorozatának…
Előadó: Főzy István paleontológus, a Magyar Természettudományi Múzeum, Őslénytani és Föld­tani Tár munkatársa

április 17. Betekintés a tudománytörténetbe
Már az ókorban foglalkoztak gondolkodók az ismeretek mibenlétéről, s próbálták rendszerezni a halmozódó tudást. Mivel az akkoriban csak kevesek birtokában volt, így nem is nagyon lehetett kidolgozott elmélete, saját módszertana. A technika fejlődésével és a reneszánsz világszemlélet megjelenésével indult meg a tudományos kutatási és rendszerezési módszerek kidolgozása. A francia felvilágosodás, mindenekelőtt az Enciklopédia megalkotása mérföldkő volt a tudománytörténet területén. A tudományos eredmények leírása, összegzése, rendszerezése mellett már filozófiai témák is felmerültek. Ennek során tisztázásra vártak efféle kérdések is: Csak a tapasztalati úton szerzett megismerés vezet igazi tudáshoz? Hol húzódott az adott korban az elfogadott tudomány határa? Minek alapján minősülhet valamely ismeret tudományosnak vagy áltudományosnak?
Előadó: Zemplén Gábor tudománytörténész, egyetemi docens, BMGE Filozófiai és Tudománytörténeti Tanszék

május 15. Agyhullámok – memória – kreativitás
Belső világunk és az információrobbanás hatásai
Egy ismeretanyag elsajátítása nem könnyű feladat. Milyen folyamatok zajlanak le idegsejtjeink hálózatában, amikor intenzíven (pl. idegen nyelvet) tanulunk? Miként válik a tanulás memóriává? Hogyan égeti be memóriánkba az agyi hullámtevékenység az ismereteket? Hogyan keletkeznek érzelmeink, motivációink? Milyen hatása van korunkban az információrobbanásnak érzelmeinkre és a biológiai evolúcióra? Mi a szerepe a művészeti nevelésnek, s különösen a zenének belső világunk alakulására? Miért fontosak az aktív közösségi tevékenységek (pl. a kóruséneklés) az értékteremtésben?
Lehet-e a lélek – ha létezik – csupán anyagi struktúra? Hogyan keletkezik a gondolat? Miben rejlik az emberi agy kreativitása? Rendelkezünk-e alkotó erővel, vagy a természeti törvények felismerése útján csupán befogadó az emberi agy? Létezik-e bennünk olyan (lelki) valami, ami már oksági összefüggésekkel nem magyarázható? Hogyan látja az agykutató a filozófiai kérdést: magyarázható-e létező világunk hitbéli tételekkel?
Előadó: Freund Tamás Széchenyi-díjas neuro­biológus, akadémikus, az MTA alelnöke

május 29. Világhírű magyarok portréja – 2
Válogatás Szilárd Leó életéből és munkásságából
Szilárd Leót a 20. század kimagasló tudósai között tartjuk számon. Nem véletlenül, mert a tudomány nagyon sok területén alkotott maradandót. A 20. század első harmadában például Einsteinnel közösen szabadalmaztattak egy mozgó alkatrész nélküli hűtőgépet, és ki gondolná, hogy ennek elve alapján működnek ma is egyes folyékony fémmel hűtött atomreaktorok. De az ő szabadalma a nukleáris láncreakció, ő használta először a kritikus tömeg fogalmát, és a heterogén atomreaktorok ötlete is tőle származik. Arról nem is beszélve, hogy Enrico Fermivel közösen kapták meg az atomreaktor szabadalmát. Azt már talán kevesebben tudják, hogy a szerteágazó érdeklődésű Szilárd olyan, első pillantásra távolinak tűnő területek kapcsolatát is feltárta, mint a termodinamika (hőtan) és az információ. Ezekből a kutatásokból származik az informatikában manapság is használatos „bit” fogalma. Élete második felében pedig érdeklődése a biológia felé fordult, ahol többek között a rákos daganatok sugárkezeléssel történő gyógyításában is maradandót alkotott.
A tudomány mellett a politikai események menetébe is aktívan beavatkozott, több alkalommal.
A náci fenyegetettségtől való félelem vezette arra, hogy rábírja Einsteint az atombomba előállítására irányuló amerikai kutatások kezdeményezésére. A németek kapitulációja után viszont mindent elkövetett annak érdekében, hogy az elkészült atombombát ne vessék be emberek ellen. Nem rajta múlott, hogy nem járt sikerrel.
Előadó: Sükösd Csaba fizikus, c. egyetemi tanár