A szabadegyetem felsőszintű ismeretterjesztési forma, mely korszerű ismereteket nyújt a társadalomtudományok, természettudományok, művészetek és irodalom köréből.
Date:január 28, 2019

TUDOMÁNYOK HATÁRAIN VI.

TÉMAFELELŐS: Kálóczy Béla

IDŐPONT: Keddi napok, 17:30
6 előadás

RÉSZVÉTELI DÍJ: 4 800 Ft

A sorozat témáit izgalmas tudományos kérdések közül válogattuk, amelyeket ismert, jeles személyiségek előadásában hallhatunk. Tudatosan törekedtünk arra, hogy minél több tudományágba bepillanthassunk. A sorozatban ismét felbukkan az evolúció gondolata, de hasonló kíváncsisággal keressük a tudományok határmezsgyéjén az események, jelenségek okait is. Az előadók szakmai kompetenciája közismert, az általánosan elfogadott ismeretek közlésén túl esetenként egyéni nézeteikbe is beavatnak – ez azonban senkit sem kötelez azok elfogadására. Ha az előadást kérdések, gondolkodás, töprengés, kétkedés követi, akkor elértük a célunkat.

IDŐPONTOK:
február 19. Az emberi viselkedés evolúciója
A mai ember őse kb. 150 ezer éve alakult ki. A nyelv keletkezésének idejét a tudósok hozzávetőleg 100 ezer évvel ezelőttre teszik. A nyelvi kommunikációval egy időben jelentek meg a ma is létező viselkedésformák, társas kapcsolatok. Vannak-e azóta ezeknek új sajátosságaik? Zajlik-e ezen a téren is evolúció? Tudjuk, hogy az ősember korának közösségei 60-70 ezer évvel ezelőtt szétszóródtak. Vajon az elvándorolt embercsoportok élete során voltak-e (azonos) evolúciós változások? Milyen gyakorisággal jelenhetnek meg a mutációk? Mennyi idő kell ahhoz, hogy egy spontán mutáció maradandó változást idézzen elő egy populációban? Létezik-e az élővilágban létrejött biológiai sokféleség az emberi faj szintjén is? Vajon minden káros mutáció pusztulásra van ítélve? Hátrányos tulajdonságaink vajon nem ezeknek a maradványai? Előidézhet-e egy tudatos szelekciós beavatkozás maradandó változást egy populációban? Vannak-e magatartásbeli vagy elmebeli különbségek a ma embercsoportjai között?
Előadó: Miklósi Ádám biológus, etológus, egyetemi tanár

február 26. Információs forradalom
Némely felfogás szerint napjainkban a negyedik ipari forradalmat éljük, amennyiben az előző háromnak a gőzgép megjelenését, a tömeggyártást és az automatizálást tekintjük. Egy másik megközelítésben a jelenlegi informatikai robbanást két korábbi információs forradalom után a harmadiknak nevezik. Az utóbbi felfogás az információs forradalmat inkább az emberiség sorsát jobban befolyásoló sorsfordulókkal veti össze, mint amilyen például a beszéd kialakulása (információcsere) és az írás megjelenése (mint információtárolás). Milyen perspektívát nyit az új felfedezés a jövő embere számára? Egyesek szerint olyan kilátások nyílnak, amelyek alapvetően megváltoztatják életünket, munkánkat, egymáshoz való viszonyunkat, és kihatással lesznek az emberi faj egészének további sorsára, sőt, átalakítják az emberiséget. A DNS-sel kapcsolatos kutatások alapján a legfrissebb hírek szerint a titokban – egyelőre gyógyítás céljából – végzett humánkísérletekkel már az orvoslás–teremtés határán vagyunk. És akkor még nem beszéltünk az evolúció reprodukálásáról, vagy éppen a kártékony, megsemmisítő informatikai termékekről.
Előadó: Bojár Gábor alapító elnök, Graphisoft Rt.

március 19. A multietnikus birodalmaktól a nemzeti államokig. A közép- és kelet-európai államfejlődés tendenciája a 19–20. században.
A 20. század első harmadában szinte egész Európa térképe megváltozott. Háborúk dúltak, forra­dalmak törtek ki, birodalmak zuhantak a történelem süllyesztőjébe, új demokratikus és diktatórikus államok keletkeztek. A nagy események azonban egyáltalán nem váratlanul történtek. Legtöbbjükre akár több évtizeddel korábbi előzmények adnak okszerű magyarázatot. Ezen események nem lineárisan és nem egymástól elszigetelten mentek végbe, hanem bonyolult hatást gyakoroltak egymásra. A politikai, stratégiai, diplomáciai cselekmények szövedékében történelmi tendenciát lehet felismerni. A fordulatok nemzedékek hosszú sorának életét befolyásolták. A trianoni szerződés után mintegy 100 évvel ideje, hogy tárgyilagosan, érzelmek nélkül, a hiteles dokumentumokra támaszkodva vizsgáljuk meg a sorsfordulók előzményeit.
Előadó: Romsics Ignác történész, egyetemi tanár

április 2. A Világegyetem sötét oldala
Az éjszakai égbolt ősidők óta vonzotta az ember tekintetét, azonban e világ érdemi megismerése csak azután vált lehetővé, hogy Galilei távcsövet készítve jobb felbontással tudott rápillantani a távoli égitestekre. Az egyre jobb távcsövekkel mára rengeteg ismeret gyűlt össze Naprendszerünk, galaxisunk szerkezetéről. A távcsövek azonban csak az égitestek által kibocsátott elektromágneses sugárzást képesek észlelni különböző hullámhossztartományokban. A hagyományos lencsés és tükrös távcsövekkel például csak a szem által érzékelt 390-750 nanométeres elektromágneses hullámsávban sugárzó objektumokról tudunk képet alkotni, amelyek a Világegyetem összes tömegének kevesebb mint 1%-át adják. Milyen az a fejlett technika, amellyel feltérképezhető, megismerhető a világmindenség maradék, szemünk számára sötét része? Megbízhatóak-e a rájuk vonatkozó elméleti következtetések? Ismereteink szerint galaxisunk középpontjában, mintegy huszonötezer fényévre tőlünk létezik egy masszív fekete lyuk, amelynek tömege a mi Napunkénak mintegy négymilliószorosa. Körülötte a becslések szerint ezernél több „kisebb” fekete lyuk is lehet, közülük már egy tucatnyit meg is találtak. A sötét anyag irtózatos gravitációs hatását érezzük, de más kölcsönhatását még nem mutatták ki. Azt sem tudjuk, milyen formában kellene keresnünk. A másik rejtélyes ismeretlen a fekete energia. Jelentőségére mi sem jellemzőbb, mint hogy számítások szerint a Világegyetem teljes energiájának 73%-át alkotja. Hogyan tudunk ismereteket szerezni a Világegyetem láthatatlan, sötét oldaláról?
Előadó: Trócsányi Zoltán fizikus, egyetemi tanár

április 16. A kvantummechanikától a társadalomtudományig
Általános vélemény volt, hogy a kvantummechanika kizárólag a mikrovilág elmélete. Jellegzetessége, hogy a mindennapi életben megszokottól gyökeresen eltérő, „furcsa” anyagi viselkedéseket ír le, amit a kísérletek rendkívül pontosan igazolnak. A beavatkozások, vagyis a mérések azonban a newtoni egyenletekkel leírható klasszikus világba viszik át a rendszereket, ahol viszont nem a kvantummechanika törvényei uralkodnak. Itt a kvantummechanika valószínűségi leírásának helyébe a rendszer pontos leírása lép. Szemben a korábbi hiedelmekkel, a kvantumos folyamatok a makroszkopikus világban is megjelennek, mint például az élő rendszerekben. Ilyen például a vándormadarak tájékozódása a Föld mágneses mezeje segítségével, vagy a napenergia kémiai energiává alakítása a fotoszintézis folyamatában. Az emberi agy is mutat kvantumos tulajdonságokat. Egy nemrég elhunyt magyar tudós pedig felfigyelt arra, hogy bizonyos társadalmi jelenségekben is szerepet játszhat a kvantummechanika. Vannak olyan reményeink, hogy a kvantummechanika segítségével megválaszolható lesz számos, az emberi társadalmat izgató kérdés, amelyre ma még nincs válaszunk.
Előadó: Kroó Norbert fizikus, kutatóprofesszor

április 30. Növényi társadalmak
Az evolúció évmilliói alatt kialakult növényfajok meghódították a Földet. Számtalan keletkezett és számtalan közülük kihalásra jutott. Eközben a környezethez alkalmazkodva változatos növényi közösségek jöttek létre az egyenlítői esőerdőktől a szavannákon és füves pusztákon át a sivatagokig vagy a sarkvidéki tundráig. Könnyen belátható, hogy ennyire különböző éghajlati viszonyok mellett más és más fajok bizonyultak a legrátermettebbeknek. De ha az evolúciós versenyben mindig csak a legrátermettebb faj maradhat fenn, kiszorítva a többit, akkor hogyan élhet ilyen sok faj együtt? Miért találhatunk például a panamai őserdőben egy hektáron 80-100 fafajt? Miért nem csak egyet vagy néhányat? És miért nem találunk ilyen sok fafajt a mi mérsékelt övi erdeinkben? Ha minden kérdésre nem is tudjuk még a végleges választ, de azt már sejtjük, hogy a konkrét válaszoknak illeszkedniük kell egy nagyobb elméletbe, ami megmagyarázza, hogy hogyan élhetnek együtt a versengő fajok. Ez pedig Darwin elmélete, amely nemcsak az evolúció, de az ökológia általános elméletének is a magja. Az előadásban példákat láthatunk majd arra, hogyan határozza meg az éghajlat a növényzeti öveket. Hogyan kerülik el az együtt élő fajok a versengést? Milyen fontos szerepe van az állatoknak abban, hogy ennyi növényfaj él a Földön? Mi történik, ha elbontjuk a fajok terjedésének útjában álló akadályokat? Sőt az is szóba kerül, hogy miért zöld a Föld.
Előadó: Botta-Dukát Zoltán, az MTA ÖBI igazgatója, tudományos tanácsadó