A szabadegyetem felsőszintű ismeretterjesztési forma, mely korszerű ismereteket nyújt a társadalomtudományok, természettudományok, művészetek és irodalom köréből.
Date:augusztus 26, 2021

Rendszerváltások Kelet-Közép-Európában

SZERKESZTŐ: Kálóczy Béla

IDŐPONT: keddi napok, 17:30
7 előadás

RÉSZVÉTELI DÍJ: 5 600 Ft

Magyarország történelméről szóló sorozatunkban eljutottunk a 20. század végére, a rendszerváltozásig. E korszakos változtatást ezúttal a nemzetközi helyzet alakulása is segítette. A 2021. évi tavaszi szemeszterünk minden előadását e témának szenteljük. Sorozatunk elején áttekintjük a rendszerváltozást három volt szocialista országban, külön előadásban a Szovjetunió felbomlását, Jugoszlávia szétesését és a romániai forradalmat. E szemlét négy önálló előadás követi négy előadótól hazánk rendszerváltásának történetéről csaknem napjainkig.


Október 12.
A Szovjetunió felbomlása
Az 1980-as évekre kiéleződött az akkori nagyhatalmak közötti viszony. A hidegháború végső fejezete akkor vette kezdetét, amikor a szovjet támadó rakétákra válaszul az Egyesült Államok is rakétákat telepített Európába. Megjelentek a többrobbanófejes és a cirkáló rakéták. Mindezek, valamint az USA által az űrbe telepíteni tervezett elhárító eszközök már az emberiség létét fenyegették. A szovjet vezetés válsága, és az egymást követő gyors főtitkárcserék után leszerelési tárgyalások kezdődtek. Gorbacsov és az új szovjet vezetés már nem állt a Kelet-Közép-Európai országok társadalmi átalakulásának útjába. A gazdasági kényszer és a demokratikus erők mozgalmának hatására ezen országokban és magában a Szovjetunióban is megerősödtek az önállósági törekvések. A reformutakat kereső Szovjetunió rövid pár év alatt több mint egy tucat tagállamra esett szét. Napjainkban e térségben Oroszország a domináns szereplő.
Előadó: Rainer M. János történész, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja

Október 26. Jugoszlávia szétesése
A 20. században ismert Jugoszláviát a balkáni délszláv népek egységtörekvése és erős politikai akarat hozta létre. A hat szövetségi államból és két tartományból álló állam (az egykori Monarchiához hasonlóan) tipikusan soknemzetiségű volt. A felbuzgó nemzeti elkülönülési szándék a század második felében nacionalista konfliktusokhoz vezetett. A legjelentősebb ellenállás 1971-ben a Tito által levert „horvát tavasz” volt. A népszerű harmadikutas politikát, nyitott gazdaságot, nyitott határok gyakorlatát követő politika a nemzeti feszültségek következtében a 80-as évekre zsákutcába jutott. 1981-ben megszüntették két tartomány, Vajdaság és Koszovó autonómiáját, de közben felgyorsult a tagállamok önállósodási folyamata. Az 1990-es választásokon átalakultak az erőviszonyok, négy köztársaságban a szövetségi kormánnyal szemben – a nacionalista erők javára – kormányváltás volt. Megindult a felbomlás, ami etnikai alapú súlyos háborúhoz vezetett.
Előadó: Juhász József egyetemi tanár, ELTE BTK Történeti Intézet Kelet-Európa Története Tanszék

November 9. A román forradalom és utóhatásai
Mint minden forradalom, ez is váratlan időpontban tört ki. Az éhség, a hideg, a rettegés és a megfélemlítés a tömegekből robbanásszerű ellenállást váltott ki, amely szinte órák alatt elsöpörte Ceaușescu nacionálkommunista diktatúráját. Az emberek ezrei előtt hápogó vezér értetlensége, az utcai lövöldözések, majd a kivégzés – a televízió nyilvánossága előtt történt. Ezzel a forradalom győzelme visszavonhatatlanná vált. Tudatosan előkészített vagy spontán felkelés történt Bukarestben? Mi zajlott eközben a háttérben? Fel volt-e készülve erre a viharos fordulatra az ellenzék? Milyen közvetlen intézkedések történtek az új rendszer stabilitása érdekében?
Előadó: Stefano Bottoni történész, a Firenzei Egyetem oktatója

A magyarországi rendszerváltozás

A Harmadik Köztársaság kikiáltása után 1990 és 2010 között hatszor tartottak országgyűlési választásokat. E korszakra a politikai váltógazdálkodás dinamikája volt jellemző. A hatalmi struktúra rendszerint átrendeződött, miközben kormányváltó pártok tűntek el és új politikai tényezők, új erőcentrumok jelentek meg. Fokozatosan kialakult a jobboldali–baloldali, kétosztatú politikai rendszer. A pártok közötti rivalizálás, a parlamenti adok–kapok hadakozás hatására kétségek jelentek meg a demokrácia fensőbbségét illetően.
A belső változások külpolitikai téren is tükröződtek. Kiemelkedik közülük az 1999-es csatlakozásunk a NATO-hoz és a 2004-es felvételünk az Európai Unióba. Az új szövetségi rendszerekben való részvételünk gazdasági és politikai szempontból is hatással van a mindennapi életünkre.
A politikai élet látványos eseményeivel párhuzamosan a gazdaság is mélyreható átalakuláson ment keresztül. Sor került az állami tulajdon magánosítására, meghatározóvá vált a magántulajdon. A magyar gazdaság tulajdonosi szerkezete néhány év alatt gyökeresen átalakult, a politikai változások ezt visszafordíthatatlanná tették. A vállalkozások kibontakozásával komoly jövedelmi különbségek, szociális feszültségek keletkeztek. A magyar kormányok regionális törekvéseinek hatására módosult az ország szomszédságpolitikája is.
Folyamatosan átalakult a képzési és iskolarendszer szerkezete. Egyre több alapítványi oktatási intézmény és kuratórium jött létre, amelyek pozitív és negatív következménnyel egyaránt jártak. Nőtt az egyházak támogatottsága, változott az egyházak politikai szerepe is. Új vallási felekezetek és közösségek jöttek létre, erősödött karitatív tevékenységük. Emelkedett az egyházi oktatási intézményekben végzett hallgatók száma, a hitélet kérdései a médiumokban nagyobb szerepet kaptak.
Az intenzív politikai és gazdasági változások erőteljesen hatottak a kulturális és művelődési viszonyokra. Az ebben a szférában végbement változások részben e sajátos ágazat önmozgásából, részben pedig a mindenkori kormányzat beavatkozó intézkedéseiből fakadtak. Megszűntek a tabuk, az értékek sokfélesége minden művészeti ágban megjelent. A párhuzamos intézmények létrejöttével (pl. Magyarságkutató Intézet, Nyelvstratégiai Intézet, Magyar Művészeti Akadémia stb.) megváltozott az állam és a tudományos, művészeti, közművelődési szervezetek viszonya. Minderre hatott még a kulturális igazgatás átalakítása, a kuratóriumok létrehozása, az állami mecenatúra újraszervezése, a média túlterjeszkedő szerepe. Megváltoztak a kulturális fogyasztási szokások.
Az elmúlt három évtized alatt Európában és szűkebb hazánkban is rengeteg változás történt. Nemzetek között, szövetségi rendszerek között és országon belül is mind a mai napig viták zajlanak eszmék, hitek, érdekek között. Lehetséges-e megegyezés a különböző álláspontok között? Esetleg a fejlődésnek ezek az ellentétek lennének a mozgatói?
Sorozatunk végére kiderül, hogy egy rendkívül összetett társadalmi–gazdasági átalakulásnak voltunk a tanúi. E bonyolult folyamatot szinte mindenki másképpen élte át. Sajátos szemszögből világítja meg az ismert előadóművész és az egyházi vezető.
Előadók:
november 23. Rainer M. János történész, egyetemi tanár, az Akadémia levelező tagja
január 4. Navracsics Tibor, volt EU-biztos, politológus, kormánybiztos
január 18. Földes László (Hobo)
február 1. Beer Miklós ny. váci megyéspüspök