A szabadság filozófiai dimenziói

A szabadság csillámlóan sokértelmű fogalom. A mindennapokban leginkább a mindenfajta kötöttségtől való mentességet értjük alatta, s hasonló a mindennapi politikai jelentése is. Észrevétlenül befurakszik azonban ebbe a formális meghatározásba egy tartalmi elem is: a hagyományos normáktól való eltérés lehetősége, amikor például a nyelvhasználatban valaki kifejezetten elfordul az elegáns, „szép” beszéd hagyományos kötelmeitől; a hagyományos morális elveket „tabuknak” minősíti, és ünnepli, ha áthágják őket; vagy a politikában az olyan irányzatokkal való együttműködést is beleérti a szabadság fogalmába, amelyektől a hagyományos normákat tiszteletben tartók elhatárolódnak.

A filozófia szabadságfogalma összetettebb, és az előadás-sorozat célja, hogy fogékonnyá tegyen erre a messze nem öncélú komplexitásra. Elismeri egyrészt a mindennapi, kötetlenséget sugalló szabadság jogosultságát, ám ezt gyakran negatív szabadságnak nevezi, amellyel szemben tételezi a pozitív szabadságot, amely egy magasabb normának való elköteleződésben jelenik meg. A politikai filozófiában szokás beszélni a „régiek” és a „modernek” szabadságfogalmáról, ahol a régiek szabadságfogalma elemi módon a közösségi létben gyökerezik, s így alapvetően elkötelezettséget jelent, a pozitív szabadsággal rokon értelemben. Vagyis nem az individuumra koncentrál, nem annak teljes kötetlenségét jelenti, mint ahogyan azt a modernek szabadságáról szokás gondolni.

További fontos szál a történeti, amelyet követve azt látjuk, hogy a filozófiai kezdemények a keresztény vallási gondolkodásban alakulnak a szabad akaratnak azzá a fogalmává, amellyel oly sokat foglalkozik aztán az európai hagyomány, egészen a kvantummechanika meghatározta tudományos gondolkodásig.

Az előadások ezeket a szempontokat fogják felvillantani, segítséget nyújtva e megragadhatatlannak tűnő fogalom értelmezéséhez