Elérkeztünk a 3 éve elindított sorozat befejező részéhez!
A sorozat első részében megvizsgáltuk az ember természeti és társadalmi meghatározottságát. Az emberi jelenséget komplex módon természeti és társadalmi összefüggésként, folyamatos változásként tanulmányoztuk.
A második részben tanulmányoztuk az emberi társadalmak, államok kialakulásának folyamatát, a centrum–periféria viszonyrendszerek változásait és ezek hatásait az emberiség életére.
A harmadik részben azzal foglalkoztunk, hogy az emberiség, a különböző civilizációk hogyan látták saját világukat, annak változásait és a háttérben működő kölcsönhatásokat. Arra kerestük a választ, hogy mi történt a különböző eszmeáramlatokkal, ha intézményesültek. Hogyan lett az erkölcsi-, jogi-, filozófiai és politikai problémafelvetésekből egyre markánsabb ideológiai rendszer a társadalmi csoportok kezében? Mit jelentett a közösségeknél az azonosság és a másság fogalma – különösen akkor, ha más civilizációkkal is találkoztak? Mitől függött az emberi élet „értéke”? Hogyan változott a „szabadság” fogalma és célja?
A sorozat negyedik részében azt vizsgáltuk, hogy a technikai és tudományos változások, felfedezések hogyan hatottak a különböző civilizációkban a munkamegosztás változásaira, az életmódra, a társadalmak fejlődésére, gondolkodásmódjára, a művészeti ábrázolásokra és az eltérő civilizációk kapcsolatára: együttműködésükre és ellentéteikre. Milyen okok és előzmények miatt jöttek létre a XVIII-XIX-XX. századi nagy ideológiák, és mi okozza bukásukat és felbomlásukat? Jó vagy rossz a globalizáció folyamata? 
A sorozat (5.) befejező részében az eddig horizontálisan, kontinens- és civilizációfüggően vizsgált jelenségeket most komplex módon, vertikálisan vizsgáljuk, az emberi történelem tanulságait feltárva. Együtt elemezzük a múlt, a jelen sajátosságait és a jövő lehetőségeit.
Lehetséges-e a mai politikai-gazdasági világrendszer állapotai között egy olyan új, XXI. századnak megfelelő globális világszemléletet és cselekvési alternatívát kialakítani, amely a történelmi tapasztalatok alapján képes erőszak nélkül kezelni az emberiség előtt álló természeti és szociális válsághelyzeteket – méghozzá úgy, hogy tiszteletben tartja és segíti a természeti, kulturális és politikai diverzitást, a különböző civilizációk sajátosságait és pozitív hagyományait?
Képesek vagyunk-e az emberi jelenséget fönntartani a Föld felszínén – megértve, hogy az emberiség egyszerre természeti, biológiai és társadalmi jelenség, és a mai tudásával, történelmi tapasztalataival, illetve technikai-civilizációs fejlettségével az egész Föld természeti kincseiért, élővilágáért mint saját létfeltételéért felelős?