IDŐ és IRODALOM

 

IRODALMI ALKOTÁSOK PÁRBESZÉDE IDŐ és IRODALOM

„Mindennek rendelt ideje van. […] Ideje van a születésnek, és ideje a meghalásnak – hangzanak a jól ismert szavak a Bibliából, A prédikátor Salamon könyvéből. – Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.” Időben élünk, nem vonhatjuk ki magunkat a hatása, sőt uralma alól.

„Semmi sem állandó, csak a változás maga” – olvassuk az epheszoszi Hérakleitosz egyik töredékében. Az időben minden és folyton változik, nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba. Ha tetszik ez nekünk (sokszor tetszik), ha nem tetszik (óh, de hányszor megállítanánk az idő folyását!) – a létezés törvénye hatalmunkon és vágyainkon kívül esik.

„Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.”

A napszakok és évszakok váltakozása, a múltba süllyedő jelen, az emlékezet révén a jelenben mégis ott lévő, élő múlt, az előttünk álló jövő várt vagy rettegett képei, helyzetei, tervei: tudatunk állandó tartozékai. És folyton folyvást figyelmeztetnek kimért életidőnkre, végességünkre, lehetőségeinkre és elérhetetlen vágyainkra, ember voltunk kereteire. Rendre időszűkében vagyunk, az idő szorításában élünk, az idő nemcsak közegünk, de folytonos problémánk és vesződésünk, bosszankodásunk és örömünk kiváltója, töprengéseink tárgya. És természetesen a művészetek állandó témája és közege is a sokarcú, rejtelmes idő; az idő mibenlétével és természetével bajlódnak filozófusok, írók, költők, színházi emberek és filmesek.

Előadás-sorozatunkban Szent Ágostontól Heideggerig, Arany Jánostól Vas Istvánig, Beckettől Shakespeare-ig vagy Thomas Mannig számos szerző művét megidézzük, összeolvassuk, elemezzük, arra a meggyőződésre alapozva, hogy az egyes műalkotások jobban megmutatják a maguk természetét más alkotásokkal összehasonlítva. Vagyis föl és alá járkálunk, sétálunk, szökdécselünk a kultúrtörténetben az ókortól a modernekig, rácsodálkozva az antikban a modernre, a legújabban a hagyományok továbbélésére, gyönyörködünk az emberi szellem nagy kalandjában, mely önmegértés és világmegértés.

Irodalommal és művészettel múlatjuk tehát az időt. És a nagyszerű műalkotások tükrébe belenézve – reményeink szerint – nem csupán jól szórakozunk, hanem talán saját magunkat is jobban megértjük.

Az Irodalmi alkotások párbeszéde című kurzusunk 12. évadára szeretettel invitáljuk régi, hűséges hallgatóink mellett mindazokat, akik vonzódnak a szellemi kalandokhoz, és szívesen bíbelődnek szövegekkel, olvasással, gondolkodással. Irodalmi művek mellett – a megszokott módon – filmrészletek, zeneművek, képzőművészeti alkotások is szerepelnek az egyes előadásokon.

 II. félév
7 alkalom

Részvételi díj: 7.000 Ft
Szerdai napok, 17:30 óra

Előadó: Tamás Ferenc
irodalomtörténész, költő, magyartanár

Előadások:

október 11.  Bárány (Pótlás)
Ókori hagyományok: bukolika és Agnus Dei; Blake: A bárány; Pilinszky János: Introitus;
Bodor Béla: A fuldoklás módszertana; Mikszáth: A néhai bárány; Déry Tibor: Alkonyodik, a bárányok elvéreznek

október 25.  Az idő aspektusai
Szent Ágoston, Bergson, Einstein, Heidegger; Petőfi Sándor: Előttem a múlt…; Füstbe ment terv; Szörnyű idő; Weöres Sándor: Az elveszített napernyő; Vas István: Nappalok és éjszakák; József Attila: A Dunánál; Borges: Elágazó utak ösvénye

november 8.  Évszakok: Ősz
Kosztolányi Dezső: Szeptemberi áhítat; Októberi táj; Petőfi Sándor: Szeptember végén;Jeszenyin: Bokraink közt; Ősz; Vas István: Őszi pompa; Szeptember; Badacsonyi ősz; Badacsonyi szonettek; Rilke: Őszi nap; Apollinaire: Ősz; Búcsú

november 22.   A kizökkent idő
Shakespeare: Hamlet; Stoppard: Rosecrantz és Guildenstern halott; Beckett: Godot-ra várva

december 6.   Szent idő: advent, karácsony
Pilinszky János: Advent; Ady Endre: A Sion-hegy alatt; József Attila: Betlehemi királyok; Babits Mihály: Csillag után; Eliot: A háromkirályok utazása; Leacock: Karolina karácsonya

január 3.  Évszakok: Tél
Petőfi Sándor: A puszta, télen; A téli esték; Vas István: A tél; József Attila: Holt vidék; Téli éjszaka; Babits Mihály: Ősz és tavasz között; Rakovszky Zsuzsa: December; Jeszenyin: Porhavat zudít a fergeteg

január 17.   Regény és idő
Thomas Mann: A varázshegy; Proust: Az eltűnt idő nyomában

január 31.   Az elszökő idő
Villon: A Nagy Testamentum; Vas István: Óda a tegnapi asszonyokhoz; Ballada és ellenballada az ifjúságról; Radnóti Miklós: A la recherche; Apollinaire: A Mirabeau-híd;Kosztolányi Dezső: Mint aki sínek közé esett; Arany János: Letészem a lantot; Berzsenyi Dániel: A közelítő tél; Rakovszky Zsuzsa: Dal az időről

Következő előadások:

Today