IRODALMI ALKOTÁSOK PÁRBESZÉDE

Minden művészetben döntő kérdés, hogy a művész hogyan formálja műalkotássá anyagát, témáját. Az alkotó számos műfaj közül választhat, továbbá eldöntheti, versben vagy prózában ír, s ha versben, versformák sokasága kínálkozik a számára. És bár nyilvánvaló, hogy nem mindegyik téma kapcsolódhat bármely műformához, valamint az írót-költőt az aktuális irodalmi normák, konvenciók is kötik – mégis óriási szabadsága van.

Az irodalmi műfajok létrejönnek, bejáratódnak, természetes beszédmódként jelennek meg az olvasók számára – az alkotók pedig előszeretettel hágják át a normákat, alakítják át a megszokott formákat, feladat elé állítva a magát már tájékozottnak, beavatottnak érző, túlzottan magabiztos olvasót. Témák és formák variálódása, keveredése, elavulása, kikopása, majd váratlan visszatérése: ilyen az irodalom, a művészet eleven világa. A fiatal Babits nemcsak tudomásul veszi ezt, hanem Hérakleitoszra hivatkozva egyenesen sürgeti a folytonos megújulást:

Minden e földön, minden a föld fölött

folytonfolyású, mint csobogó patak

s „nem lépsz be kétszer egy patakba”,

így akarák Thanatos s Aiolos.

Ekként a dal is légyen örökkön új,

a régi eszme váltson ezer köpenyt,

s a régi forma új eszmének

öltönyeként kerekedjen újra.

               (In Horatium)

Műfajok, stílusok, versformák kaleidoszkópszerűen változékony és változatos világába hívjuk tehát hallgatóinkat kulturális és emberismereti, önismereti barangolásra. A hűséges hallgatóink számára már megszokott módon szabadon járkálunk korszakok és alkotói életművek között, olykor kitekintve más művészetekre is.

A sorozat célja nem holmi tudományos áttekintés, valaminő „tananyag” iskolás tárgyalása, hanem az irodalmi élmény tudatosítása és elmélyítése – ehhez azonban természetesen igénybe vesszük a szaktudomány eredményeit, felismeréseit is. S egyet biztosan ígérhetünk: hallgatóink nem fognak unatkozni.